Hobbim a költészet,
De van, kit ez zavar,
És nem, hogy állná a papírköltséget,
Inkább kommentál, majd belém rúg,
Mondhatom, ez pazar…
Így jártak a vértanúk,
Most meg én,
Ne higgye, hogy nagyok okos azért,
Mert már vén.
Régebben mit meg nem adtak egy pár kéziratért.
Most meg?
Úgy érzem itt már nincs megoldás, csak a nyomaték.
A sikeremet, majd évek múlva köszönhetem az időnek
Remélem.
Nem tudok már másba hinni, csak a reményben.
Majd egyszer az unokáimnak mesélem,
Hogy miket írtam, s regéltem…
De ez még a jövő,
Kár rajta gondolkodni,
Egyenlőre éljünk a jelenben, és minden szembejövő
Maradjon ismeretlen, a szürkeségben
És a rosszakaróimnak meg, hogy nem kell mindig gonoszkodni.
Nekem ennél többet ér a büszkeségem.
Szóval csak arra akarok kilyukadni,
Hogy ne érdekeljen senkit a ritmus,
Hanem mindössze csak az, hogy menyire tud verselni,
És ennyi…
A tartalmat nézd, ember, ne a formát,
És az életed is szebb lesz, és kap egy kis formát.
Ha meglátod ebben a szépet, és jót,
És nem játszod folyton a tanítót,
Élvezni fogod ezt is,
Pedig most nem is hoztam ki magamból a maximumot,
De ez is szép lehet végül is.
Online látogatók:
Látogató: 162
Regisztrált: 2
Kereső robot: 39 
Összes: 203
Jelenlévők:
