Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Októberi délután

, 324 olvasás, Fehér Csaba , 2 hozzászólás

Természet

Októberi délután
napfény ült a körtefán.
Nem is körte, vackor volt,
tövében egy sün horkolt.

Kanyarogva vitt az út,
lombokból szőtt alagút,
s három szarka cserregett
magasan a tölgy felett.

Ide bújj a bükk mögé,
sima törzsű fák közé,
és ha zajtalan maradsz:
ott egy csíkos vadmalac!

Lábam alatt rőt avar,
ezt is, azt is eltakar…
Szellő hátán földet ér
aranyporként sok levél.

Halkuló léptem neszét
magam szórom szerteszét,
s vadrózsának ágain
fennakadtak álmaim.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: Fehér Csaba
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 52
Regisztrált: 0
Kereső robot: 14
Összes: 66

Page generated in 0.089 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz