Az alkohol volt a Te háborúd,
Melyet csendben elvesztettél,
Sosem látott arcokon a búd,
De hisz nem is éltél.
Majd az idő segít, mondták,
Ne sírj gyermek.
Mondd, hol vagy most?
Mondd, hol voltál?
Az én szárnyaimon, tudod?
Le, azokkal szálltál!
Majd az idő segít, mondták,
Ne sírj gyermek.
Tudom hol vagy,
Szóltak, hogy levittek,
S miért nem kínoznak?
Mert azt sem érdemled.
Majd az idő segít, mondták,
Ne sírj gyermek.
Nem sírok, dühít,
Hogy könyörögtem,
Apám! Most! Itt!
Kérlek legyél velem!
Majd az idő segít, mondták,
Ne sírj gyermek.
Elátkoztál és elmentél,
Remegő testemben a véred,
Lehet, hogy féltél,
De akkor is bazd meg!
Hol vagy Te gyáva?!
Hol vagy most?!
Miért szerettelek hiába?!
Miért csináltál ily gonoszt?!
Miért nem szerettél?!
Minek? Minek? Minek?!
Minek teremtettél?!
Legalább törölnéd emlékedet,
Hát nem volt még elég?!
Ittál, iszok az egészségedre!
Ez a jó? Tessék!
Majd az idő… kussoljatok!
Mit tudtok ti bármit?
Csak hagyjatok,
Ne nézzétek e gyermek szemeit!
Mert az idő nem segít,
Hisz ugyanolyan beteg embert,
Csak egyre jobban betegít,
Ez értelmetlen, semmitmondó élet.
Megjegyzés: 2014
Online látogatók:
Látogató: 155
Regisztrált: 2
Kereső robot: 36 
Összes: 193
Jelenlévők:
