Navigáció


RSS: összes ·




Szonett: Gyémántpor

, 256 olvasás, dvihallyne , 1 hozzászólás

Szerelem

"Gyöngyvirágból szőnék fátylat teneked,"
hogy öleljenek kis fehér harangok,
fonjanak körül balzsamos illatok.
Tündérszép világba szállnék teveled.

Ahol az örök vidámság lakozik,
és messze kékségbe veszik a bánat,
szívünk nem érez sohasem fájdalmat.
A szerelmünk mint virág nyiladozik.

Ölellek mint kalász a búzaszemet,
féltve vigyázom csodás életünket,
elringatlak csendben a karjaimban.

Reánk hull a boldogság gyémántpora,
lehet nappal avagy sötét éjszaka,
"érezlek Napban, Holdban, csillagokban."

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Szonett
· Írta: dvihallyne
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 6
Regisztrált: 1
Kereső robot: 10
Összes: 17
Jelenlévők:
 · Tollas


Page generated in 0.0348 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz