Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Hangtalan bogár az este

, 305 olvasás, Pekka , 1 hozzászólás

Természet

Sok tavasza illant el a tónak,
Hangtalan bogár az este még;
Csendesen ringatva bámult, távol
Dús lombok, alul a kósza rét.

Méla, testes vadlibák röpültek,
Nyár volt, ócska mezt viselt a Nap,
Táncolt még, s felitta rég üstöke
Az estét, de távolról elkap;

Majd dalol éji esteken, hogy ez
Ábránd – holdas tó teszi velem,
Suhint megint kéjjel, mire végez,
Mulat, hiszen bogárka lettem.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: Pekka
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 0
Kereső robot: 10
Összes: 22

Page generated in 0.0221 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz