Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Nélküled

, 445 olvasás, Adelheidis , 3 hozzászólás

Megemlékezés

Hervadtan bágyaszt a hiány, jól tudom. De elnyomom.
Ha felfognám, hogy mi történik, nem lenne már holnapom.

Nem lenne a sűrű, sötét könnytakaró oltalom.
A hiányod oly tapintható minden néma hajnalon.

Érintésed érzem még jól, mikor múlik? nem tudom.
Elveszni az emlékedet, megígérem, nem hagyom.

Kedvenc láncod a nyakamban, mondd csak, meddig hordhatom?
Illatodba burkolózva nyüszítek az ágyadon.

Feketébe kényszerítesz, magamat is gyászolom.
S hogy nem ölelsz át soha többé, elfogadni nem tudom.

Felfogom már, mi történik, te voltál a tegnapom.
Nincsen ma és nincsen holnap, nélküled nem nyughatom.

Álom voltál, álom lettél, nincs már nékem hajnalom.
Ha újra látlak behunyt szemmel, örökké csak álmodom.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Megemlékezés
· Kategória: Vers
· Írta: Adelheidis
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 177
Regisztrált: 2
Kereső robot: 31
Összes: 210
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sutyi


Page generated in 0.1308 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz