Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Átváltozás

, 254 olvasás, csipcsupfirka , 4 hozzászólás

Gondolat

Az őszi szellő belopózott az ablakon,
majd a kanapéra dőlt kényelmesen.
Nesztelen bámultam rá és vakon,
lágy haja szétterült az én helyemen.

Hallgattam néma muzsikáját,
s láttam ahogyan nézte a fáradt napot,
habozott, majd tovább szőtte álmát,
a levelekkel elbabrált, nem óbégatott.

Felkelt, bolyongott a szobában,
érezte még a nyarat, ki tovaszaladt
jöttére. Elbóbiskolt magányában,
s minden őszre váltott, percek alatt.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: csipcsupfirka
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 182
Regisztrált: 2
Kereső robot: 24
Összes: 208
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sutyi


Page generated in 0.1271 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz