Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Anyám

, 342 olvasás, halota , 0 hozzászólás

Halál

A szétnyíló felhőket nézem,
a halványuló sárga fényben
cikázó zizzenő szárnyakat.
A leheletnyi szél, az elsötétülő
messzeség üvegén, egy pillanatra
elém tárja anyám alakját,
s mintha újra élne,
árnyéka rám villan a messzeségből.
Torkomat kővé vált
kiáltás hagyja el.
Anyám ébredj fel álmodból!
Siess hozzám!
Hadd lássam újra mosolyodat!
Add a kezed!
Oszd meg velem túlvilági titkaid!
Ne őrizd tovább irigyen!
Maradj velem!
Karod emeld körém!
Könnyű léptekkel vezess új utakra,
tovább, egyre följebb!
Behunyom szemem.
Ne lássam többé
miként gyalázza a hitvány a jót,
és az ész hogyan sző vaskos cseleket.
Ne büntess tovább!
Ne hagyj el megint!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Halál
· Kategória: Vers
· Írta: halota
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 15
Regisztrált: 3
Kereső robot: 9
Összes: 27
Jelenlévők:
 · Kavics
 · PiaNista
 · Sutyi


Page generated in 0.0397 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz