Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Utóhatás

, 216 olvasás, crazymom , 0 hozzászólás

Gondolat

Fülembe súgott, nyakamba csókolt,
Mégsem hallottam meg intő szavát.
Tengernyi kinccsel épp akkor léptem
Még csak a nyárba át.

Szédülten álltam a város előtt.
Kezemben poggyász, lelkem meztelen.
Átizzadt testem prédának dobtam,
S Párizs játszott velem.

Tombolt a nyár, és sodort magával.
Törékeny fény a Szajna habjain.
Hulló levéllel szórtam a szélbe
Hóbortos álmaim.

Két kezem üres, lelkemen lakat.
Itt állok újra a város előtt.
Könnytelen szemmel siratom egyre
Az eljátszott időt.

Megjegyzés: (Ady Endre: Párisban járt az Ősz)

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: crazymom
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 15
Regisztrált: 1
Kereső robot: 13
Összes: 29
Jelenlévők:
 · gszabo


Page generated in 0.0387 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz