Elhagyott fűtetlen fészkek
szorítják a régi falat.
Nem rég, még pihével bélelt,
most sárkolonc tető alatt.
Megállok,
hallani vélem,
az ismerős boldog ricsajt,
pelyhesek hangos csivitjét
mikor anyjuk megjött hamar.
A röptetést
hajnali szélben,
ügyetlen szárnyuk
hogy verdesett,
de végül
elszállt mindenki délre,
s én várom,
hogy visszajöjjenek…