Navigáció


RSS: összes ·




Mese: Mona belepisilt a … műanyagpohárba 2.

, 731 olvasás, quentin , 17 hozzászólás

Ezerszín

Csecsemők, ragadozók és egyéb katasztrófák

"A férfiemberek többféleképpen is lereagálhatják, ha pozitív a terhességi teszt. Ez tény." - mondtam.
Brünella előzetes telefonbeszélgetésünk közben ezt úgy fogalmazta meg, hogy "a konkrét érzelmi megnyilvánulás pillérszerkezete többféle is lehet. Alapulhat pld azon, hogy mennyire intenzív az érzelmi kötődés a műanyagpohárba pisilő nőszemélyhez"… és erről nekem eszembe is jutott sajnos Pesta bácsi esete az útszéli virágszállal. Úgy éreztem el is kell mondanom Brünellának, hogy volt ez a dolog.

Egy kollágám, Pesta bácsi lakóhelye és munkahelye között van úgy kábé 450 kilométer, így életét úgy rendezte be, hogy átlag hathetente hazautazott 3-4 napra. Ebből aztán kiszámítható, hogy az év nagy részében elég szalmaözvegy állapotban volt kénytelen létezni. Pesta nem egy bonyolult lélek, udvariasan fogalmazva "ösztönember". Így aztán nehezn állt ellen az olcsó kísértésnek, ami gyakorta megjelent neki, ötvenkilós, 19 éves roma prosttituáltak képében, akik elérhető áron kínálták a portékájukat. "Alaposan megreszeltem őket" – fogalmazott a Pesta és ezt szélesen vigyorogva tette. Mígnem aztán Esmeralda, Annunciáta és Dolóresz egy razziát követően egyszer csak eltűntek a kiserdei kínálatból, Pesta pedig pár hét múlva telefonhívást kapott az egyik lánytól, hogy - "pozitív lett az a nyavalyás teszt mer' nálad mindég elszakadt a gumi bazmeg'" - és ennek ő nem örült. Meg aztán annak sem, mikor újabb 7 hónap múlva ideges női hang közölte vele, hogy: " Pesta! Biztos tiéd a gyerök, a Dzsúlió, kűdjed a gyerektartást, mer nem rágja a kölyök ingyen a csöcsömet!"
Pesta meg nem kérdezte hova küldje, sőt még telefonszámot is cserélt. De mégis csöngött-bongott a telefon 3 hét múlva és beleszólt az ismerős női hang: Esmeralda vagyok, a gyereked anyja! Nem kűdted a pízt úgyhogy itt vagyok a faludba, mer megtuttam, hogy hol laksz és viszem a feleségedhö a pulyát. Neköm nem köll, Ti fogjátok főlnevölni!"
Szegény Pesta! "Aszittem akkor, hogy az asszony a fejembe állítja a baltát, ha legközelebb hazamegyek" - mondta, pedig csak a kollégák szereztek be egy teleofonhangot elváltoztató eszközt, és szivatták a kurvázás miatt, amíg csak lehetett. Röhögve mutatták neki a felvételeket, a céges bulin, ezért aztán felhagyott abbeli tervével, hogy az asszony elől Kenyába disszidáljon.

Brünella kissé türelmetlenül nézett rám:
- "Van elképzelése arról, miért ez jut magának először is eszébe a pozitív terhességi tesztről?"

- Nézze Brünella, maga a múltkor még újságíró volt. Aztán meg ingatlanközvetítő. Hogy jön maga ahhoz, hogy ilyen kényelmetleneket kérdezgessen? Azt hiszi maga a Csernus? Most akkor megkérdezi, hogy bevállalom-e?

Brünella csendesen zokogni kezdett.

- Az életutam olyan kusza… – kezdte a mondatot, de gyorsan ráordítottam, hogy tizenötezerért óránként nem akarjuk hallgatni az életútját, erre abbahagyta.

Poshadt, ótvarszagú csend telepedett a szobára. Sötétszürke nyálka kezdett kúszni a falon mindenfelé és férgek milliószámra keltek ki a vakolatból.

Lassan kezdtem én is bele, mert szemeimből patakzott a könny, és emiatt hébe-hóba fuldokoltam közben:
- Az AMF találkozón történt – mondtam keserűen. Szép szerelmemet 4 boszorka: Carie, Titi, Bizsuka, Dóra körbeállták és szemükből különös ultraibolya fényt bocsátottak ki: gyereket akarsz, gyereket akarsz! - sugározták felé.
Amúgy persze eszeveszett gyanús volt az egész bagázs, az összes pasi is! - folytattam. Colton Pisti eleve nem hozott nőt, Jeep nagy gyerekgyáros hírében áll, Tibucka pedig igazi nuncius pilatus! Mihelyst nem néztem oda rögtön Monácska seggét stírölték… és tény, hogy a gyerek akkor készült. AZNAP!
- Viszont nem tudom ki az apja! - ordítottam, és egy váratlan mozdulattal Brünella keblei közé vetettem magam.
Két jókora maflás és egy, az arcomba öntött pohár víz aztán rádöbbentett, hogy nem szabad ennyire engednem a feltörő indulataimnak.
- Ráadásul azt se tudom, hogy egy gyerek lesz vagy kettő. - mondtam
- Miért -kérdezett Brünella még kissé morcosan és visszapolcolgatta a kebleit az eredeti helyükre.
- Mert Mona két tesztet is csinált és mindkettő pozitív lett. Én kértem, hogy meg ne csináljon egy harmadikat is, mert pénzügyileg nem tudunk felnevelni hármasikreket… és éjszaka titokban felkeltem és elégettem a kandallóban Mona tesztcsíkkészletét, mind a 25 darabot.
- Nézze Quentin, nem akarok okoskodni, de nem annyi gyerek lesz, ahány pozitív teszt van, kezdte mélabús sóhajjal, de persze közbevágtam.
- A kéményseprő tolja magát telibe a szerszámával Brünella! – azt ne mondja már nekem, hogy maga szülész-nőgyógyász is.
Erre csak lilult és legyintett szótlanul, talán kissé lemondón. Ismét csend telepedett a szobára, csak Monácskám ütemes hortyogása hallatszott. Ő ugyanis elaludt. Eszméletlenül unta már, hogy állandóan az a téma: "ki a gyerek apja?" Azt hiszem még örülne is, ha legalább 4 helyről kapna gyerektartást.
- Ott volt még a Benedek is. – sóhajtottam.
Brünella színe liláról paprikavörösre váltott, megcélzott a papírvágókéssel, de szerencsére célt tévesztett.
- Maga bárgyú barom! - ordította. Hát a Benedek csak 6 hónapos! Nem tud még gyereket csinálni.
- Soha ne mondd, hogy soha! – idéztem az örökbecsűt – fitogtatva klasszikus műveltségemet – de aztán megmagyaráztam: Benedek bájosan, sőt bűbájosan mosolygott. Ezzel is sugalta, milyen varázslatos dolog, ha az embernek gyereke van… és szuggerált, jobban mondva hipnotizált bennünket, hogy a következő AMF talira gyerektársaságot akar.
- Hát ez logikus – ismerte be Brünella, de számomra érthetetlen okból elhúzta a szája szélét egészen a füléig.
- … és végül is hogy fogadták a hírt, hogy pozitív lett a teszt? – kérdezte.
- Mindkettő – kezdtem volna a mondatot, de közbevágott, miszerint ezt "túltárgyaltuk".
- Én még nőt ennyire nem láttam örülni babának. – újságoltam.
- Ez hogyan verbalizálódott? Tudálékoskodott a mi - tényleg - drága pszichológusunk.
- Hááát nem is tudom pontosan, ilyeneket mondott, hogy "az életemnek vége…" " belém költözött egy élősködő" meg hogy "felcsináltál, te szemétláda"… - az én édesemnek elvette az eszét az öröm. - konstatáltam, és azért így összerakva a képet elbizonytalanodtam egy árnyalatnyit.
Monára néztem, aki épp nem horkolt. Mélyen aludt a díványon és szája szegletéből vékonyan, elegánsan csordogált a nyál.
Lejjebb halkítottam a hangerőt, egész közel hajoltam Brünellához, és közöltem vele, hogy: "megváltozott". Ő csak felhúzta a szemöldökét: "hogyan? - sugallta.
- Például már nem mosogat – böktem ki találomra egy példát a temérdek közül.
- Biztosan óvja a kezét…
- Dehogyis! - hurrogtam le. Tudja megnéztünk egy cápás horrorfilmet.
Brünella arcára szolídan rátelepedett a köd, így aztán megmagyaráztam:
- Korábban meg se rezzent, akármilyen szellem, zombi, idegen lény, entitás vagy Frankenstein öldökölt a vásznon. Most meg végigszenvedtünk egy hajótöréses filmet, amiben jó távoli kameraállásokkal bemutatják, hogy cápaszerű felfújható gumimatrac mozog a vízben, meg a végén a málnaszörp meg a jajjajajjaj, és azóta nem mer belenyúlni a mosogatólébe, ha az zavaros. Rám néz ilyenkor, kusza tekintettel és azt kérdezi: "láttad ugye, hogy mozdult a víz?"
-Mire ön, kedves Quentin?
- Mire én felkapok egy bárdot, belecsapok harminckilencszer a vízbe és közlöm, hogy már biztos megdöglött, ha cápa volt, ha delfin…
Brünella szemei a távolba révedtek… nyelt egyet, lassan hatig számolt, aztán megint kérdezett:
- Ilyenkor gondolom megnyugszik.
- Dehogyis! Zokogni kezd, hogy "biztos delfin volt". Nem lehet kibírni.
- Értem én értem… - makogta Brüncsi, de a fején látszott, hogy annyira érti, mint afgán birkapásztor a részecskegyorsító alapvető működési elveit…
- Gondolom, azért a munkahelyén minden oké, hiszen olyan elhivatott fogorvos, ugye – mondta és elképesztően lágyan nézte az én horkantgatva alvó kedvesemet. Egy pillanatra elbizonytalanodtam…
- Brünella! Figyeljen ide! Még egy ilyen tekintet, és felhívom Kovit forgatási ötletek lekérése okán. Mit nézi "úgy", he?
- Tudja olyan gömbölydedek lettek az idomai, biztosan a kiegyensúlyozott étkezés okán – mondta és nyelt egy nagyot. Megrázta a fejét, megütögette kicsit ököllel – gondolom, hogy elinaljanak a gyanús gondolatok, aztán visszatért az eredeti kerékvágásba:
- Szóval a karrier? Ott minden rendben ugye?
Vágtam egy fintort és megkérdeztem: - Elhelyezkedett kényelmesen? Mert akkor bizony belefognék!

Megjegyzés: - folytatása következik -

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Mese
· Írta: quentin
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 70
Regisztrált: 2
Kereső robot: 34
Összes: 106
Jelenlévők:
 · Pacsirta
 · Sutyi


Page generated in 0.1008 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz