Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Apátlanul /Icuka nevében/

, 354 olvasás, Oreg_Nene , 0 hozzászólás

Halál

Itt hagytál minket, bár nem önszántadból tetted,
Szörnyű balesetben, tört össze a tested.
Nem hallom már többször, azt a szót "JÁNYOM"!
Ahogy csak Te hívtál, ezen a világon!

Nem kell elaludnom, hogy álmodjak felőled,
A sok jó szó itt maradt, amit kaptam tőled.
Itt vagy még valahol? Vagy csak mi szeretnénk?
Hisz olyan eleven még, rólad minden emlék.

A párom egy napon, arra ébredt,
Hallja a szobában, távolodó lépted.
Dermedten ült, szótlanul az ágyon,
Nincs aki erre, válaszul szolgáljon.

Viki lányom látja, ahogy a Tata közeleg,
Sírósan húzódik, a Mamához közelebb.
Nem érti hogy lehet, hogy még mindig látja,
Pedig tudja, meghalt az Ő jó Tatája.

Kicsi fiam Marci, egy kicsit veszekszik,
Majd kitárt karral szalad, öleli a semmit.
Tata, Tata, kiállt, majd hirtelen megállva,
Leengedi kezét, s elgörbül a szája.

Ugye ez a sok eset, nem lehet véletlen,
Azt mondják nem hal meg, akit szeretnek.
Mi soha nem szűnünk meg Téged szeretni,
Amíg Mi élünk, Te velünk fogsz élni!

Neked mindig helyed lesz nálunk,
Előtted örökké nyitva áll a házunk.
Hisz Te biztattál minket, ne hagyjuk, vegyük meg!
Beteljesült vágyad, gyógyír a szívünknek.

Megjegyzés: Nagynénédtől

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Halál
· Kategória: Vers
· Írta: Oreg_Nene
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 301
Regisztrált: 1
Kereső robot: 32
Összes: 334
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.8708 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz