Nem vagyok szép, nem is voltam soha,
A teremtés volt hozzám, ily mostoha.
Fiatal koromban, gátlásos voltam,
Ha kérdeztek is, ritkán válaszoltam.
Nem javult sokat a helyzet,
Míg az ifjúkor búcsúzott, s elment.
Egy dolog tellett ki tőlem,
A külsőmbe, beletörődtem.
Elfogadtam, hogy szeplős vagyok,
A szemüvegemen már kacagok.
Sőt, elvesztése az egyik "halálom",
Ha rajtam van, akkor sem találom.
A súlyommal egy ideje baj van,
Amit megeszem, meglátszik rajtam.
Ezért dagadt, viszeres a lábam,
Rávaló csizmát, már régen találtam.
A hajam azért még barna,
Soha nem volt festék rajta.
Nem festettem még pirosra a számat,
Engem a világ, csak natúrban láthat.
A sors, sok dolgot azért vett el tőlem,
Ami lettem, s vagyok, az legyen belőlem.
Egy dologért haragszom magamra,
Túl későn ébredtem, öntudatra.
Ez vagyok Én, szóljatok ha kellek,
Anyának, Mamának, Testvérnek és Nejnek,
Szomszédnak, barátnak, vagy csak ismerősnek,
Legyetek tanúi, még meglévő időmnek.