Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Éva

, 309 olvasás, Fatyol , 5 hozzászólás

Elmélkedés

Vulkán vagyok,
rámfagyott tó alatt
Dermedt bilincse szorongat
Nyakamra tekeredve
jeges nyaklánc,



Vulkán vagyok,
rámfagyott tó alatt
Dermedt bilincse szorongat
Nyakamra tekeredve
jeges nyaklánc,
Rajta medálként létem
Húzza, húzza önamagam,
Értelmem lelni, lent mélyen
a messzeségben
Felszakadni akaró hang vagyok
néma torokból
idegsejtek kapcsolata
a bábeli toronyból
kiálltanám, de fojtogat
kezem, kezed,
megvető szemed
a minek, a kinek, a közöny.
Csak csuklom fulladozva
a torkomba gyömöszölt
béka göröngyökön.

Halk sugallat vagyok
orkán erejével
Visszatartott akarat
a kérlelő szavak alatt
Gaia, vagyok
a Titánok anyja
Szemfedődként
rádboruló föld
Hamu,
elégett tested salakja.
Marguerite kaméliái
hervadva lelkemben
A hetedik szobában
Juditként zárul ketrecem
Száz darabra hullva
Arcomra borulva
Leány, assszony, anya
fonva töviskoszorúba
Véred mosom
könnyemmel itatva
Karomba zárlak
gyermekem.
El nem követett bűnöd
Én vagyok
A világra a mi ölünkből
születnek bűnök, s bűnösök
Mi kárhozatban áldott
Teremtő asszonyok.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Fatyol
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 6
Regisztrált: 1
Kereső robot: 7
Összes: 14
Jelenlévők:
 · Romuald


Page generated in 0.0346 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz