Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Naplemente

, 664 olvasás, Fava , 5 hozzászólás

Természet

A nyári alkonyatban még
áttetszően dereng a táj,
a pihenő természetben
az élet kertje csupa báj.
Méregzöld, dús pázsit prémje
dunyha fáradt talpam alatt,
lépnem kéne-valami visszatart.
Nézd-ott a végtelen horizonton
az aranyló sugarak,
a magukba nyelt fénytől
a felhők már szinte izzanak.
korallvörösre, indigólilára
színezve a kék eget,
meleg simogatással mindent
narancsszínre festenek.
A vérvörös napkorong, mint ki
megsebezte magát szirteken,
vére a völgybe csorgott,
majd a tóba süllyedt csendesen.

egész lényem betöltötte,
elbűvölt a naplemente.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: Fava
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 322
Regisztrált: 0
Kereső robot: 21
Összes: 343

Page generated in 0.336 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz