Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Holtidők

, 376 olvasás, Kosztolányi Mária , 25 hozzászólás

Sajgó lélek

Álmom szűken mérte az idő kufárja.
Burokként sok sötét semmit tartott fölém.
Hiába csábított ágyam puha vágya,
csak gyűrtem, csavartam, okoltam mindenért.
Csontomon az évek haraptak jó nagyot.
Most éber sorokban indulnak előre…
Csendeket szeretnék, kipihent holnapot,
hogy félelmeimnek legyen temetője.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Kosztolányi Mária
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 63
Regisztrált: 3
Kereső robot: 26
Összes: 92
Jelenlévők:
 · galamboki
 · hegeanna
 · Horváth István


Page generated in 0.0573 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz