Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Holtidők

, 472 olvasás, K.Mária , 25 hozzászólás

Sajgó lélek

Álmom szűken mérte az idő kufárja.
Burokként sok sötét semmit tartott fölém.
Hiába csábított ágyam puha vágya,
csak gyűrtem, csavartam, okoltam mindenért.
Csontomon az évek haraptak jó nagyot.
Most éber sorokban indulnak előre…
Csendeket szeretnék, kipihent holnapot,
hogy félelmeimnek legyen temetője.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: K.Mária
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 207
Regisztrált: 1
Kereső robot: 28
Összes: 236
Jelenlévők:
 · Pancelostatu


Page generated in 0.1677 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz