RSS: összes ·továbbiakirodalomzenegalériakönyvajánlópályázatokprogramajánlóhírek
2014-07-31 19:00:00, 398 olvasás, Horváth István , 4 hozzászólás
Hát legyen átkozott az idő, mi változott, ki búját hordva álmot köpött a Holdra… kinek szegény teste krátereket ölt este… és megszégyenül, egyre ül, egyedül… fején csillagkoszorú lángol, s mégis szomorú…, mert egyre kering s meghal reggelig… Megjegyzés: 2013. Fazekas Gábornak
Kinyomtatom
Pieris · Πιερίς