Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Vergődés

, 364 olvasás, bacsol , 4 hozzászólás

Elmélkedés

Nehéz sóhajod sajtszagú szikláin
gúnyosan ostorzod önmagad.
Míg pillarácsok túloldalán keserű
könnycsepp a nagyítója a kínnak,
benned a fars valóság kesereg,
s váj szuvas fekélyt vékony lelkeden.
Nem fog rajtad az igaz,
tagadásból lesz erős a bánat.
Ne nézz tükörbe ma,
ne vess most gondolatot siralmakból!
Csak kezem melegét tűrd meg magadon,
s fürdesd tenyerembe arcodat,
légy ma gyenge madár, hogy lehessek fészek,
légy ma néma, majd én kiáltok,
légy bármilyen, rád ma én vigyázok.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: bacsol
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 8
Regisztrált: 0
Kereső robot: 11
Összes: 19

Page generated in 0.0347 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz