Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: megnevezhetetlen

, 425 olvasás, Magyari Emese , 19 hozzászólás

Sajgó lélek

amikor
hozzám szólsz
ön-sirató hangod
térdre kényszerít
amikor
rám mosolyogsz
arcizmaimban a szeretet
düh-vonásokig feszít


ölelő karjaidban
élet-semmibe veszek el
kapálózó
hánykolódó
testem –
görcsös önvédelem
te egyre erősebb
gén-láncokkal
újra és újra bekebelezel…

szennyes múltad könnyeit
bennem rejtetted el
könyörgök:
Isten rajtam mossa át
jövőd –
örömcseppjeid
ne kezeim közt
folyjanak el

*

megnevezhetetlen
leszel…
szívemben kattogó
ima-szerkezet
halálhoz lopakodó
anya/g/i képzelet…

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Ez+az
· Írta: Magyari Emese
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 2
Kereső robot: 12
Összes: 25
Jelenlévők:
 · galamboki
 · Nandus_Germanus


Page generated in 0.0412 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz