RSS: összes ·továbbiakirodalomzenegalériakönyvajánlópályázatokprogramajánlóhírek
2014-07-23 19:24:34, 448 olvasás, Senex , 8 hozzászólás
A fény kifolyt belőlem, ahogy a jó szagú földön hátradőltem. Rám másztak apró bogarak, világuk lettem, védelmező, táplálékot adó dús mező. Mi, kiket a magány szült, mind itt fekszünk, a végtelen hátán lebegve, akár egy-egy sziget, a semmiben úszó, oltalmazó emberliget.
Kinyomtatom
Pieris · Πιερίς