Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Messzi még az éjsötét

, 488 olvasás, leka , 9 hozzászólás

Gondolat

Merengő nyári alkonyat
aranyra festi arcomat,
fényárja furcsán ingerel,
zenit felé tovább terel.

Nem tántorít az égvihar,
lehűt valóságzivatar,
vacogva bár, de éberen,
eltűnődöm az életen.

A változás bennem buzog,
halkan zizzen, szipog, szuszog,
alvó szívem mozdulni kész,
tétovaság a múltba vész.

Bíborrá váló alkonyat,
reménysugara csalogat,
magamra öltöm köntösét,
hisz messzi még az éjsötét.

Megjegyzés: 2014. 07.22.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: leka
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 6
Regisztrált: 0
Kereső robot: 12
Összes: 18

Page generated in 0.0345 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz