USGYIKA BARÁTJA…
Meleg, nyári délután van ma,
Tikkasztó hőség jár
Viharfelhőkkel andalogva.
Messziről futvást jön valaki,
Keserű sírással szalad szobánkba
Alexa, a kisunoka,
Papa, meghalt a Szuzi!
Kiáltja zokogva.
Szemem könnybe lábad,
Mint, amit kóbor
Porszem mardos,
S mintha ugatását hallanám
Távolról, elhalkulva,
Ligetek közt szaladva.
S lábamhoz ér langymeleg,
Fekete, nedves orra.
Pedig már asztalon fekszik
Hűvös, véres halomba.
Megölte a daganat,
Későn jött az akarat.
Mikor hívtam okosan
Odajött hozzám azonnal
Udvaron ugrálva szaladva
Kisgyereket sosem bántva
Alexa a barátja. Testével vigyázza.
S a kutya foteljára nézve
Értetlenül bámulja a kislány,
Hol lehet a barátja?
Négyéves fejében kitalálja,
Szuzi már fent ugat a mennyben
A Hold udvarában,
A többi kutyagyerekkel.
Rágondolva…
S Szuzi ugatását hallom a
Langymeleg éjszakában
Rendületlen…
Megjegyzés: 2014. július 18.
Ma délután aludt el végleg kedves Szuzi kutyánk a műtőasztalon emlődaganatban. Tíz évet élt nálunk szeretetben, miután a menhelyből elhoztuk kölyök korában. Biztos emlékszik majd ránk sokáig, mert mi sem feledjük el soha.