Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Lakás

, 337 olvasás, imreolaah , 4 hozzászólás

Hit és vallás

Furcsa sehol se, s mindenütt lakni
S nem elégni szenvedéllyel
Furcsa egy tál valóság fölé hajolni
Fájdalmat kitépni csontos kézzel…

Letérdelni csak a bátrak tudnak
Elrágná csontom is egy idegen halál
De Te mellettem vagy, el nem hagyhatsz
Mindenség csordul ki poharadnál

Nehéz nekem asszonyom tartani
Kedves szép szavú selymes füveken
Fáról tépne nálam messze jobbat
én meg csak kibontó szöszeit kergetem

Kerti idők kezdetén és végén
Városi bútoron ragyogva vagyok
Te szólíthatatlanúl távoli vagy
Ki mégis hozzám legközelebb ragyog

De jó, hogy kitámasztasz bennünket sírunkból!
De jó, hogy új lesz egyszer csak minden!
De jó, hogy meglátok minden ágat
Ahogy emberek csücsülnek kezeden

S akkor nem lesz furcsa mindenütt lakni
Csak elégni lehet szenvedéllyel
A valóság fölé hajolt fájdalmaink
nem lesznek meg. Te törlöd el!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Hit és vallás
· Kategória: Vers
· Írta: imreolaah
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 0
Kereső robot: 12
Összes: 23

Page generated in 0.0452 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz