Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szóképek közt

, 331 olvasás, Gabalyog , 8 hozzászólás

Gondolat

kékre dermedt szavak ülnek,
némán ringanak ösvény menti fák levelén,
porszemeket ontó utak keréknyomain

tán csak ott kelnek életre egyszer…

a rögvest csendje vállkendőként
terül bágyadt testem köré,
mindent beterít a mozdulatlan est,
a régmúlt hangfoszlányai menekülnek
az éji béklyó kérlelhetetlen szorításából

agyamban dohognak, dühöngve
tolongnak az önkifejezés határára
torlódott gondolatok
áttépve a rendíthetetlennek látszó gátat;
neszezve kapkodnak oxigén után emlékeim:

akkortájt úgy tetszett, hogy a léhán
szógyönggyé fűzött hangok, mint világító
bogarak repkednek szét a sétány fái közt,
szenderülnek nyugalomba, várva a pillanatot,
mikor választ adva visszhangzó kérdéseimre
tenyerembe fészkelhetik magukat

Akkortájt… Mintha úgy tűnt volna…

és a kékre dermedt elvermelt szavaim
ma már szóképekként lógnak tegnapok falain.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Gabalyog
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 1
Kereső robot: 13
Összes: 23
Jelenlévők:
 · varadinagypal


Page generated in 0.0381 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz