Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Gyeplő nélkül

, 304 olvasás, lambrozett , 2 hozzászólás

Fantasy

Apró csengők, ritmus-erdők
szólnak benn a Vágycsillagon -
míg szundítok, nyitva hagyom
rozsdás kapum, hit-belengőt.

Porta buzdít: aludj gyorsan
hiszen amíg velem lazsálsz -
tűjét fűzi fals-éjszabász
álmot varr és valód pottyan.

E táj olyan különleges…
ódon kastély ereklyékkel -
az ablakban fecske fészkel
éden-kertje tücsköt jelez.

Ábránd röptén apró kocsik,
bennük egy-egy tündér ölén -
sötét hollók ülnek körém,
s kolompot ráz az ózonlik.

Ily magasra fel sem látok
nyugvó énem játszik velem -
merre adtam le az eszem?
Ébredj, ébredj, léted tátog!

Apró csengőt, ritmus-erdőt
méltat itt benn a sóvárgás -
látomás-csősz máris számláz,
ám… leveszem szűk cipellőd.

Megjegyzés: (újragondolva: 2014. július)

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Fantasy
· Kategória: Vers
· Írta: lambrozett
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 22
Regisztrált: 3
Kereső robot: 13
Összes: 38
Jelenlévők:
 · arttur
 · boszorka
 · varadinagypal


Page generated in 0.04 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz