Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A nyelv, amelyen szólok

, 223 olvasás, Kasperl , 4 hozzászólás

Gondolat

A nyelv, amelyen szólok, egy sziget,
egy csoda a nyelvek tengerében,
ha megkaptam, már el nem hagyhatom,
szívemben él, egy örök szerelem.

Mert szeretem a verset és a dalt,
birtoklom a szavak szabadságát.
Nem azért írok, legyen érdemem,
csak élvezem e nyelvnek varázsát.

Miként a könny, úgy buggyan ki a vers,
nem képes önmagát megfejteni,
álom-tájon jár, túl az árnyakon,
a végtelent nehéz megérteni.

Nem futhatok el végzetem elől,
bárhol járok, semmit sem feledek,
magamban hordom a múltnak titkait,
s a múló idővel szeretkezek.

Téged kereslek, fogd meg a kezem!
Bármilyen nyelven szólhatsz már hozzám,
csak érints meg, s én érteni fogom,
s hogy szeretlek, e nyelven mondanám.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Kasperl
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 19
Regisztrált: 1
Kereső robot: 17
Összes: 37
Jelenlévők:
 · hazugsagok
 · PiaNista


Page generated in 0.0428 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz