Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: Vándorlélek

, 321 olvasás, ariel , 9 hozzászólás

Elmélkedés

Éjlepke szárnyán
csepegő
angyalvér…
- lassan, hullámokban
megremeg
a tér…
- letér
pályájáról
az őszülő idő,
- párás, savas ízű,
fojtó
a levegő…
- lebbenő fénybe
térek,
hangom sem
hallatom,
- belépek.
Kezemmel kutatom
szürkülő
árnyamat,
megfagyott a lét
elszállt
a gondolat.
Éjszínű pillelét
sárban sírja
vágyait,
- valakit
még megérint
a szél…
- az álom tovább
mesél,
s már várom
ahogy elér
a vég
hangtalan,
magasztosan
kilép testemből
a lélek,
- remélek,
- várok,
- álmodom…
s elmélyedek
elbódult,
ezredik
halálomon.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Ez+az
· Írta: ariel
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 16
Regisztrált: 0
Kereső robot: 15
Összes: 31

Page generated in 0.0378 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz