Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: pillanatok…

, 331 olvasás, Kosztolányi Mária , 4 hozzászólás

Sajgó lélek

Pillanatok köré fonódunk
születés, szerelem, halál,
az élet megírja, mi csak játsszuk
profin, zsigerből tovább…

Október volt, forrt a must
fodroztak a sárguló falevelek,
de még nyarat idézett a gyermek ősz
és megszórta fényével az eget.
Majd bejött az ablakon a kín
és a tükrömből furcsán rám meredt
később újra fölém hajolt
mikor a kórházban ítélkezett.
Kétszázra ugrott a vérem
és átlépte az utolsó éber határt,
némán állt, nem értett
az eszméletemre várt.

Minden nap új remények,
majd védtelen kétségek reggelig
elszáradt mellettem minden virág,
lepkeként csapódtam a matracig,
hogy elérjem végre,
alhassak tovább…

… és egyszer vége lett
mindenki tévedett?
Tréfa volt? Abszurditás?
Hallom
ahogy számolják tovább a napot,
az ezerötszázadikat,
azok, akik azt mondták meghalok…

… de elmúlt,
s újra régi lesz a pillanat,
az aranyló ősz,
majd forr a must,
s a fákról a levelek lehullanak

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Ez+az
· Írta: Kosztolányi Mária
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 83
Regisztrált: 3
Kereső robot: 8
Összes: 94
Jelenlévők:
 · arttur
 · galamboki
 · hegeanna


Page generated in 0.0566 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz