Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Asteria

, 426 olvasás, GoldDrag , 1 hozzászólás

Álom

Zaklatott hajnali ébredés,
fároszként szól a derengés
folyosóján az a pár utolsó szó,
visszhangzó léptek között lehullt
álarcra szálló mélyen kongó
Omnia sziromba omló átirat:
Viseltes vöröslő ágyon fekszem
elhasznált lázálmok között
- orgona illat-pillanat -
árnyéka festi meg bőröm,
szelíden hajlik az éj köröttem
csillagpárnán fekszik kibontott
hajú szép Asteria, s néz
megriadt, éteri szemekkel,
kapaszkodik a létbe, s mint
sebekkel borított Időszender
hasad a dagadó percek alatt
a szó, s vigyázva int:
- Álmomban láttál, s majd látsz megint…
Ősi erővel folyik be arcomon,
sikolt és ég mint ezernyi fáklya
vonagló párkák köré tekert teste
ívbe feszült meztelen lelke párja:
Ophion… suttogja, s hangja elakad,
torkán vörös vérpatak fakad, s félelem
terül el a pirosló orcán, kitörő vihar,
világot rengető orkán hangja repeszt
fület és föld mélyéből morajlás éget:
Asteria… Ébredj…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Álom
· Kategória: Vers
· Írta: GoldDrag
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 21
Regisztrált: 9
Kereső robot: 27
Összes: 57
Jelenlévők:
 · Alberczki László
 · aron
 · boszorka
 · CserAnna
 · hazugsagok
 · Magyar Anita
 · marisom
 · Nftti
 · northman
 · quentin


Page generated in 0.0692 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz