Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A Te tavaszod

, 505 olvasás, kyklopsz , 1 hozzászólás

Kedvencemnek

Gyökértelen fa odvában létem
magányosan lebeg, kiforratlan,
minduntalan keresem serényen
beteg leheletem. Csak sír halkan.

Vállamról fellibben egy kis madár,
szikes talaj dörzsöli fel talpam,
a jövendölést én hallottam már,
előre megmondta, hogy meghaltam.

De körülöttem az erdő zöldell
s a tavasz másnak napsugarat áld,
új virágot ereszt, táplál földdel,
szirmokat szórva vígan kiabál.

Gyökeredből én is meríthetek,
ölelve szívből örülök Neked!
De ha tovább hervadok, a hetek
érted robotolnak, elhiheted!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Kedvencemnek
· Kategória: Vers
· Írta: kyklopsz
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 68
Regisztrált: 1
Kereső robot: 30
Összes: 99
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.1198 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz