Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Félbehagyott kép

, 216 olvasás, crazymom , 4 hozzászólás

Elmélkedés

Üres a kép.
Élettelen.
Többé már nem álmodom.
Félbehagyott vázlat
a vásznon
csupasz falak a házak.
Közéjük képzeltem régen
arcokat
a csöndben
csengő hangokat,
egy apró,
meglesett
mozdulatot,
a szelet,
ahogy a függönybe kap,
majd meglapul a lombok között,
egy futó csókot az edénycsörömpölés fölött
meztelen
talpacskák csattogását a konyha kövén,
ahogy a tévében vibrál a fény.
Mind megfestettem én.
És megfestettem a hajnalt, a délutánt,
a városon túl a falvakat,
ahogy az út porában ballag
szótlanul a Nap,
a nagyapát, az unokát,
a mező fölött sóhajtó ködöt,
a macskakölyköket
a mákvirágok között,
a kakas büszke hangját
a hátsó udvaron…
Most üres a kép.
Többé már nem álmodom.
Eljátszhatnám, hogy minden megmaradt.
Hazudhatnék, de nincsenek szavak.
Az ablak elárvult, kopott keret.
Arcomra száradt a rég megunt szerep.
Valaki néz.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: crazymom
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 1
Kereső robot: 10
Összes: 20
Jelenlévők:
 · Tollas


Page generated in 0.0213 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz