Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Párizsi ablak

, 252 olvasás, bacsol , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Ódon sikátorban koppan némán a csend
zajtalan lépte, s kapualjban sóhajt fel
a félszeg félhomály.
Hunyorgó lámpáktól a kockakő fénye
ritmust dúdol kapkodó lépteim alá.

Unottan fordul a zár, s nyílik az ajtó.
Üres lakásban megszokott dohos illat
fanyarú csókja vár.
Függönyömön átszűrt víg városi fények
árnyéka játszik nekem azúr operát.

Míg szemközt a Szajna holdsugárral fonja
hullámokból színezüst hajzuhatagát,
én ablakhoz dőlve
vágyom azt a percet, hogy érezzem újra
otthon hagyott szerelem mézes illatát.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: bacsol
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 7
Regisztrált: 1
Kereső robot: 13
Összes: 21
Jelenlévők:
 · boszorka


Page generated in 0.0379 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz