Illatos szirmokkal bélelt,
Puha fészekben dajkált az élet.
Pillangó szárnyakkal szálltam,
Csak a csönd volt az egyetlen vágyam.
Senki nem hallott, nem látott,
Pihe hópelyhek súgtak új álmot.
S nem vágytam másra, csak fényre,
Belehulltam a hóbortos szélbe.
Felkapott, forgatott, játszott,
Hideg árnyakkal lejtett száz táncot.
Álmatlan éjekbe ejtett,
Mohapárnák közt féltve elrejtett.
Harmatos hajnallal keltem,
Csupa sár volt szép széljárta lelkem.
Bódultan válaszra vártam,
Dacos álmokkal négykézláb másztam.
Vergődtem nádasban, sásban,
Víziszörnyekkel egy ágyban háltam.
Megtettem többet, mint mertem,
Tüzes átkokkal szaggatták testem.
Zsákomban hordtam sok nincsem,
Mosolyom volt az egyetlen kincsem.
Akkor sem sírtam, ha féltem,
Alamizsnát nem kaptam, nem kértem.
Feltörték sziklák a lábam,
Hova léphetnék, többé nem láttam.
Ezerszer zuhant az éjbe,
Fura holt Napnak jéghideg fénye.
Álmaim magamban jártam,
Soha nem lestem, nő-e a szárnyam.
Pusztító viharra várok,
Tudom, akkor majd sólyomként szállok.
Online látogatók:
Látogató: 96
Regisztrált: 2
Kereső robot: 16 
Összes: 114
Jelenlévők:
