Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Isten tenyerén

, 1357 olvasás, margot , 56 hozzászólás

Gondolat

Már nem érnek el a rossz kezek.
Létezem, mint idegen szentség.
Csírájukban pusztulnak szavak,
Mik lelkem hajdan felsebezték.

Magamban állok, fenn a bércen,
Nem tartóztat vissza semmi már.
Két karom széttárva szárnyalok,
Vad csapongásomban nincs határ.

Testem izzó nap nem perzseli,
Arannyal megedzette szárnyam.
Nem maraszt rögös földi hívság,
Mindig is felhők fölé vágytam.

Lebegek, mindenektől távol,
Tündöklök a ragyogó kékben,
Újra éled megfagyott szívem,
S feloldódik a messzeségben.

Mint szomjas vándor, ki vízre lel,
Tenger tükrözi tiszta arcom.
Nem érhetnek hozzám rossz kezek!
Hisz Isten óv, tenyerén alszom.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: margot
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 227
Regisztrált: 0
Kereső robot: 47
Összes: 274

Page generated in 0.2326 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz