Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Sírt az ég

, 315 olvasás, crazymom , 3 hozzászólás

Gondolat

Az ég didergő ablakomra dőlt.
Siratták őt a fák a ház előtt.
Földig hajolva nyögték jajszavát,
Testébe karmolt minden szürke ág.

Ezüst ruháját szél szaggatta szét,
Megtépett ősz haja a sárba ért.
Ős bűntudat gyötörte egyre őt.
A súly alatt kék szíve összetört.

A megváltásra mindhiába várt.
Már tudta jól, hogy nincsenek csodák.
Siratta tiszta, ártatlan hitét.
Egy kóbor Istennek eladta rég.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: crazymom
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 96
Regisztrált: 0
Kereső robot: 20
Összes: 116

Page generated in 0.0932 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz