A világ ma olyan másnapos
az ember karikás szemmel
belappadt lélekkel néz
az ólmos
szürke ég felé
ahol sötét holló szárnya ragyog
a kert alatt meg füvet penget
a szomorú szél
fejekben elmúlt mámorok
ilyenkor megtisztulni vágyunk
de látod
a templomban szivárványt
színeznek az ablakok
mert fénylő reszketés az új tavasz
színes rózsa- ruhában tetszelegnek a reggelek
és arra ébredünk
mégis jó elszökni a sötéttől
akkor is
ha a fehér falon
a kereszt árnyéka lebeg