Navigáció


RSS: összes ·




Esszé: A halálbüntetés megszavazhatóságáról…

, 727 olvasás, Gál András Andor , 5 hozzászólás

Elmélkedés

A halálbüntetés megszavazhatóságáról való szavazásának a margójára.


A következő gondolat teljesen politikamentes. Kérem, mindenki, aki végigolvassa vonatkoztasson el bármiféle politikától és bármilyen ideológiai nézeteitől. Pusztán csak emberi lényként, a gondolkodó emlősök csoportjába tartozó egyedként egy apró szösszenetet szeretnék ragasztani egy szavazás margójára.

Elém került. Szavazzak, hogy szavazhassunk-e róla, vagy sem. Hogy eldönthessük-e vagy sem, hogy megölünk-e valakit, avagy nem.
 Távol áll tőlem a vakbuzgó hit és az esténkénti Biblia olvasgatás, de legjobb tudásom szerint, kiemelkedő helyen szerepel benne egy felszólítás; "Ne ölj!". Mégis, a harmadik évezredben továbbra is kérdés, hogy legális legyen-e a halál. Ember ember életét kiolthassa. Természetesen gondolom jól megalapozott indok, bizonyíték stb. után vár ilyen büntetés azokra, akik "megérdemlik".

"Bizonyításomat" egy hipotetikus költői kérdésnek álcázott tétellel szeretném kezdeni.
 Nem tudok sokat Hitler életéről. Nem tudom, hogy a két kezével vette-e el bárkinek is az életét. A tételem állításához, viszont feltenném, hogy nem. Tételezzük fel, hogy Hitler soha életében nem rakott mérget senkinek a teájába, nem fojtotta meg két kézzel, se párnával, nem ütötte agyon bottal, tompa tárggyal semmivel egyik embertársát sem, nem fogott pisztolyt egyetlen személyre sem és küldte a másvilágra golyó által. Tételezzük fel, hogy az első világégés során közkatonaként leadott lövései közül egyetlen egy sem talált el senki. Nem, nem csak hogy nem ölt meg senkit vele, de még az eltévedt golyó egy karcolást sem ejtett egyetlen emberen sem. Tételezzük fel, hogy ez így történt haláláig, egyetlen alkalmat kivéve. Mégpedig a saját halálát. Tehát, Hitler nem oltotta ki senki életét, kivéve a sajátját. (Ez a későbbiekben majd fontos momentum lesz)*
 Mindezen feltevés ellenére, ismeretes, hogy milyen szerepet töltött be a huszadik századi Európa történelmében. Mi több, nem csak Európa történelmében, hanem az egész Föld történelmében.

Hitler akkor gyilkos, vagy nem?

Gyilkos-e az, ki önmaga nem, de katonái nagyon sok embert öltek meg. Bármely bíróság, azon egyetlen vádpont alapján, mely szerint embert ölt, elítélné-e? Kivégeznék, ha igen?

A bíró helyében hogyan döntene? Kivégezné-e gyilkosságért Hitlert ma?

 Amennyiben igen, ez azt jelenti, hogy minden vezető gyilkossá válik, amint a hazáját szolgáló katona egyetlen életet is kiolt.
 Amennyiben nem, azt hiszem, az összes gyilkosságra felbujtót fel kellene mentenünk. Hitler katonái ugyanúgy fizetést kaptak, mint egy bérgyilkos, akit felbérelnek valaki kivégzésére. És vice versa, ha mindenkit elítélünk, aki felbújt valakit gyilkolásra, akkor Hitlert is el kell ítélnünk. Hasonló súllyal, mintha ő húzta volna meg a képzeletbeli pisztoly képzeletbeli ravaszát? Ez egy másik kérdés. Ítéljünk-e valakit halálra gyilkosságra való felbujtásért, aminek egyértelműen következménye valaki halála?!.

De térjünk vissza oda, hogy gyilkosnak tituláljuk-e Hitlert.
Ha igen, akkor ezáltal minden vezetőt is. A jövőben, a jelenben és visszamenőleg a múltban is. Minden olyan ország vezetője szintúgy gyilkos és büntetést érdemel, (hogy milyet …?!) akinek egyetlen katonája egyetlen életet kioltott. Akinek az országában egyetlen rendőr lelőtt egy embert "emberiesség elleni bűncselekményt" követ el, követett el, és fog elkövetni. Jelen állás szerint, azonban egyetlen ország vezetőjéről nem tudok, aki bíróság előtt állna. Se a nyugati világ vezetői közül, se a keleten hadakozó országok vezetői, se afrikai országok vezetői nem ülnek bíróság előtt.
 Pedig a történelem során sok olyan vezető volt, akit nem ítélünk el, mert háborúzott, polgárháborút szított, vezetett, forradalmat, ellenforradalmat, lázadást vert le, és a katonái által gyilkossá vált.
 És általánosítok, mert a törvény vagy mindenkire vonatkozik, vagy senkire. Vagy elítélünk egy embert egy törvény alapján, mely szerint mindenki egyenrangú, mindenkire ugyan úgy vonatkozik, és ezáltal a vezetőkre is. A vezetőkre, melyet a nép választ, a nép adja a jogot, hogy halálbüntetésről döntsön vagy sem. S ezáltal a nép is bűnössé válik, akárcsak egy embert végeznek ki "legálisan". A nép bűnössé válik, mert jogot adott ahhoz, hogy egy "hatalom" öljön. Gyilkossá válik a hatalom és gyilkossá válik a nép.

Ha döntünk arról, hogy legyen halálbüntetés, gyilkossá válik mind, aki részt vesz a megszavazásban, végrehajtásban. Ha nem akarunk halálbüntetést, akkor értelmetlen arról beszélni, hogy szavazhassunk-e arról legyen-e, vagy sem. Mert nincs rá szükség, mert a gyilkosságot ítéljük el. Elítéljük azt, hogy Xy "hirtelen felindulásból" élve eltemette Bencét, hogy Kitti "előre megfontoltan, kitervelten" végzett zaklatójával. És elítéljük a népirtást, a háborúval járó gyilkolást. Mert nem akarunk gyilkosságot, mert a közhellyel élve, erőszak erőszakot szül. Nem akarunk mi magunk bűnössé és gyilkossá válni. Ezért nemhogy a kérdéstől, de még a kérdés kérdésétől is távol maradunk. Távol tartjuk magunkat egy olyan rendszertől, melyben mi magunk válunk bűnössé. És lényegtelen, hogy halálról van szó vagy mások jogainak az elvételéről. Mert mindaddig, míg meghatalmazást adunk bárkinek, hogy elvegye bárki jogát, addig ugyanúgy mi magunk vesszük el embertársunk jogát. Az élettől, a szabadságtól, a boldogságtól, a bánattól, a fájdalomtól, az élvezettől szenvedéstől és károktól. Mindentől amihez szabad emberként jogom, jogod, joga, jogunk, jogotok, joguk van.

Bár úgy vélem elég egyértelműen kimondható a konklúzió, mégis bízom benne, hogy aki eljutott eddig a mondatig érzi, hogy nem a szavazz/ne szavazz értelmet kell keresnie soraim között, hanem együttérzően bólogat, hogy, bizony: A gyilkosság bűn. Semmilyen formában nem elfogadható, annak ellenére, hogy minden egyezmény ellenére ma is létjogosultsága van ilyen kérdéseknek. (mert a mások által elkövetett bűnök megtorlására azt hisszük, büntetést kell "kieszközölni")

Állampolgárként, jogokkal és kötelezettségekkel rendelkező személyként olyan rendszer részesei vagyunk, amelyben nem látjuk, hogyan tudnánk változtatni rajta. Vagy nem is akarunk, mert azt hisszük, hogy ha itt-ott hibádzik is, de még mindig jobb, mint diktatúrában, elnyomásban, monarchiában, oligarchikus vagy bármilyen más társadalomban élni. A végeredmény pedig az önmagáért beszélő jelen. (Jelen társadalmunk torz önarcképe) (Szavaztatni akarnak, hogy jogunk van-e szavazni.)
 Távol álljon tőlem a politika és a hit. De, aki gondolkodik az remélem érti e "szerény" társadalomkritika végeredményének sorai között megbújó és mélyen lappangó *megoldását is. A megoldást, melyet nem állt szándékomban adni. Nem volt cél megoldás keresése a problémára. Csupán a probléma egy bizonyos szemszögből való felvetése.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Esszé
· Írta: Gál András Andor
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 14
Regisztrált: 8
Kereső robot: 9
Összes: 31
Jelenlévők:
 · Destiny
 · Divima
 · hegeanna
 · Ifjabb_Tok
 · Kavics
 · Kovács Sándor
 · Ravain
 · taxus_baccata


Page generated in 0.0649 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz