Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Gondolatok pirkadat és napnyugta között

, 623 olvasás, Fehér Csaba , 1 hozzászólás

Gondolat

Lábunkhoz kuporodnak hajnali gondolatok,
nyújtózik, nagyot ásít mind, és félve dorombol.
Máskor a májusi nap szárítja a harmat cseppjét,
ágak és tövisek közt feslik a bimbó mégis.
Fészkükből kirepültek, kergetik egymást folyton,
éles csőrük a korhadt, odvas fát kalapálja.
Messzire hangzik az erdő sóhaja, szél viszi hátán,
itt-ott felriad egy-egy kérdés, s elcsitul újra.
Bölcs ideák koszorúja lágyan ring a patakban,
s mint a fehérített lepedők hada vár kiterítve:
foszladozó kötelek közt szállnak a gondolatok.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Fehér Csaba
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 20
Regisztrált: 3
Kereső robot: 22
Összes: 45
Jelenlévők:
 · Névtelen fiatal
 · Öreg
 · Sutyi


Page generated in 0.0646 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz