Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ez a mű audio formában is megtalálható az oldalon. Nekrológ

, 523 olvasás, skorpio , 0 hozzászólás

Szerelem

Fáj, hogy el kellett búcsúzni Tőled.
A szépséged most is elvakít.
Ez minden, mit szerethettem benned.
Nem láttam lelked kegyetlen titkait.

Ha láthattam volna, mit rejt e báj,
Hogy megkínoz majd mi vonzerőd.
Világgá futottam volna talán,
Kerülve ily kegyetlen szeretőt.

Mint bogár a fényre repült a lelkem,
Csak trófea voltam, játékszer lettem.
A csapda kapuja kitárva állt,
Benne súgtad a szirének dalát.

Mikor a szépséged bilincse kattant,
Kéjesen élvezted vergődésemet.
Vigyorrá torzult az angyali mosoly,
S gúnyvillámot szórtak a szép szemek.

Rám-küldted aztán a zöldszemű szörnyet,
Mert birtokod voltam, nem tűrtél mást.
Gondolat morzsáim is ellenőrizted,
S előre megszabtad lépteimet.

És megtapasztaltam milyen a szerelem,
Ha csak az én agyamban robban,
Máig érzem rezgését minden versben,
És minden erről írt dalomban.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Ez a mű audio formában is megtalálható az oldalon. A mű audio formátuma:

Elõadja: Kováts Péter_skorpio


Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: skorpio
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 3
Kereső robot: 17
Összes: 30
Jelenlévők:
 · arttur
 · Divima
 · gszabo


Page generated in 0.0409 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz