odafent magasan,
nézd, minden egészen
apróra zsugorodik…
nem látod az arcokat,
melyekre érzések
festenek finoman
beszédes gondolatokat.
s minél magasabbra
visznek a szárnyaid,
annál kisebb porszemmé
zsugorodik minden…
s már nincsen mit látnál,
minden összefolyik
valami végtelennel…
fájdalmasan egyedül
csak saját magaddal
beszélsz, s csak remélsz,
hogy meghallja valaki.