Kemények, edzettek
a hajdú katonák,
hajdú – " futásokról "
mégis szólnak mondák.
Nem a vitézek, kik
futásnak erednek,
hanem családjaik
kiket ők féltenek.
Hét esztendeig is
tartott a " kis futás ",
török elől bújtak,
hogy ne legyen rablás.
Mérgében a török
mindent felégetett,
a szép kis falvakból
kopár pusztaság lett.
Erdélyből a hajdúk
mikor visszatértek,
egyetlen egy falut
újra építettek.
Oda beköltöztek
mind ahányan voltak,
de a törököktől biz’
még ott is tartottak.
Gyulai országút
mellett volt Kölesér,
hajdúk meg aggódtak
egyre falujukért.
Megvették Szalontát
és oda költöztek.
" Nagy futást " II. Rákóczi
Ferenc rendelte meg.
Akkor a hajdúknak
kiadta parancsban,
semmi sem maradhat
várban és városban.
Mindent pusztítsanak,
ők meg költözzenek,
Szabolcs megyébe a
családdal menjenek.
Rákóczi parancsát
mind teljesítették,
Bökönybe költöztek,
életük ott élték.
Hét férfi s egy fiú
maradt szülőföldjén.
Kenéz tamás volt az
egyik bátor legény.
- Már akárhogyan is,
itt élünk, itt halunk!
Kunyhót építünk és
mindnyájan ott lakunk!
Csirkés szigetére
a mocsárba mentek,
nádból kunyhót ottan
fel is építetek.
Egy nagy csonka tölgyfán
mindig ült valaki,
kicsi tanyájukat
meg kellhet védeni.
Már tíz esztendeje
éltek a szigeten,
Kenéz felesége jött
családot megleljen.
Látja már az ösvényt,
sziget felé indul,
egy fiút lát aki
épp utána lódul.
A gyerek azt hitte,
hogy kém leselkedik,
baltáját markolva
neki veselkedik.
Fut elől az asszony
a fiú meg sarkában,
vitézsége rejlik
ott a baltájában.
Erdő felől jókor
érkezik meg Kenéz,
rákiált fiára
az meg csak furán néz.
- Ne bántsd ezt az asszonyt
ő az édesanyád!
Tíz év után így jött
össze a kis család.
Megjegyzés: Lengyel Dénes írása alapján