Gyöngyöző kacaj s könny
játszik a tollal.
A papír csiklandó bőrén
a vers, e vásári tolvaj
lopja
az időt, a tintát, a helyet.
A múzsa olyat is megcsókol,
akit nem szeret.
Nem is értem,
hogy a szó, ez ostoba állat
ily hamar
értelmet hogy találhat
s e betűk falkájából kialakuló
szabályos erezet
hogy dicsérheti
kezem által Nevedet.
Mégis megtörténik.
Az írás, e szervetlen pára
angyalszárnyakat bont
s lesz az Élet oltára,
mennyekig emelve
az egyszerű perceket,
melyekben
pennám Rólad percegett.