Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: Istentelenül a végítélet napján

, 295 olvasás, Szucsj , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Szemünkben véraláfutásos ág-bog a hajnal,
a vajúdó éjek görcseitől szinte már kék
a vörösben; néhol elejtett folt, akár
a kiköpött fog fel-felvillan fehérje is.

A kövér Föld szívünkig színtelenedik most;
vad szélviharban forog minden emberi csont

Örök körben, mindörökké ugyanazon körre
görbül a tér; semmi sem jött és semmi se’
távozott. A vérző kertekben koravén évszakok. –

Az idő- és tériszonytól csatakos itt és
most: honos végtelen hontalanság; eldurvult
csodák törmeléke csak. Az árnyékként dicsért
Nap könnyed-könnytelen emlékeként marad
a durva lék: a mindenségből a hiány ásít ránk

Parancsszavak záporoznak: e világi dogmák.
S aláaknázott szíveken járkál, szíveket zúz
Lucifer a Sátán és a legyek ura Belzebub.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Ez+az
· Írta: Szucsj
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 2
Kereső robot: 20
Összes: 35
Jelenlévők:
 · Szati
 · Tollas


Page generated in 0.042 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz