Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A góré

, 572 olvasás, Fehér Csaba , 19 hozzászólás

Gondolat

Szétfoszlott az idő, elolvadt a hólé,
Cserepet hullajt a kukoricagóré.
Roskadt tető fölött int a kéklő azúr,
Lécei közt talán ránk is nézett az Úr.

Oly rég jártam itthon, a fű is térdig ver,
Kávét hoz a szomszéd, ő biztos megismer.
Oszlopok eldőlnek, akácfából volt mind,
És a labdarózsa - mit tehet? - rábólint.

Kisgyerekként itt volt búvó- s rejtekhelyem,
Óriások, törpék mind ott laktak velem.
Ősszel aztán megtelt, várt sok-sok sárga cső,
Harminc éve volt tán, s az emlék visszajő.

Üres most az udvar, csendes a ház, a kert,
Szomorúság pókja mindre hálót tekert.
Az élet tovaszáll, csak virágok nőnek,
Azok mesélnek majd egy másik jövőnek.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Fehér Csaba
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 343
Regisztrált: 2
Kereső robot: 26
Összes: 371
Jelenlévők:
 · Déness
 · Pancelostatu


Page generated in 0.2298 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz