Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Csendvilágban

, 467 olvasás, Kosztolányi Mária , 9 hozzászólás

Álom

Hallod,
távok feszülnek valahol messze,
itt halk sóhajtás,
és végtelen csend honol,
az égbolt ében-karmazsinján evezve,
kihűlt kőágyán
most firhangot bont a Hold.
Foltos haját arannyal felékesíti,
hogy ne látszódjanak az elmúlt ezredek,
s mi álmainknak,
csak szépeit idézzük,
mikor ébresztenek
bóbitás reggelek.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Álom
· Kategória: Vers
· Írta: Kosztolányi Mária
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 0
Kereső robot: 27
Összes: 37

Page generated in 0.04 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz