Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A hajnalhoz

, 440 olvasás, hegedu , 2 hozzászólás

Gondolat

A csöndes éjszakában
színes köntösű rétek fölött fú
a gyönge tavaszi szellő.
Ezer csalóka képet
és rajzot, csodaszépet,
hintenek rejtett-arcú árnyak.
Világtalan az éjjel,
és halkult szenvedéllyel
dúdol a madár.
Lásd, felettünk könnyen
elfut már vigaszunk,
és ha dereng is majd,
ha ébred a hajnal,
aztán a nap is sarkába lép,
és lángözönnel önt el,
ha oda az ifjúság,
ezervirágú tövistányér
lapul a test ízeiben,
többé nincs ami pírt ad,
úgy mint régen
újra sohase virrad

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: hegedu
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 25
Regisztrált: 1
Kereső robot: 38
Összes: 64
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.0958 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz