Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Átszivárgás

, 471 olvasás, Mona , 6 hozzászólás

Sajgó lélek

Nem-létbe horpad gömbjével
kemény arca hátat fordít
- mint díszes gyűlölt harag

Egyszerű lyukakat tűz a fény
kemény vonások mögé
- éj szem-száját sötétítve

Hiába hiszed, hogy nem látom.

Nyár-estébe lobbant eddig a lomb
engem néztek a csillagok
a hajnal színnel itatott
- eddig…

… de megszülnöd kár volt.

Nincs mögötted semmi
maszkod megrázkódott vég
lápba süllyedt holt virág.

Húzod a peremed
falaim álmát suhogva
rántasz át magaddal
dúdolva vén átkokat.

Hamis a születésed is.

Nem fog tetszeni
ha beleremeg földem
egem
fényem
szívem…
nem fog tetszeni
ha megszólal bennem
'mi szabadít…

Maradsz merev maszk.

… mert ígérem a világot
Nappá gyúrom tüzem
vizem
vérem…
de átrohan rajtad
s apróvá nyelsz.

Hiába hiszed, hogy nem fáj.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Mona
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 189
Regisztrált: 0
Kereső robot: 31
Összes: 220

Page generated in 0.1638 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz