Köszönöm, még élek.
A lélek jár belém,
Megvagyok.
Tulajdonképpen, egyfajta
Kimozdulása az Énnek… Anyának, Apának,
Testvérnek, Feleségnek… Leánynak, Fiúnak, s a jó zenének
Anyósnak, Apósnak, sógoroknak… Barátoknak söröknek jó boroknak…
Hiszékenyeknek, Hívőknek… Most meghalóknak és születőknek…
Szülőknek és szülőknek…
Hálóba szőtt egész napoknak…
Pont vagyok a mondat elején
Még vagyok.
Én vagyok!
A táncban sután, félnótás énekes…
A zenélő ringató faláb,
Az élő remélő faló,
És az író is én vagyok.
Visszaolvasni félek én is.
Köszönöm, hogy élek,
Még vagyok.