Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Kőszeg ostroma

, 426 olvasás, dvihallyne , 1 hozzászólás

Gondolat

Sürög – forog a sok vitéz
Kőszegnek kicsi várába’,
fegyvert próbál, lovat nyergel,
indulnának a csatába.

Ferdinánd királyunk hívott
egy csapatot török ellen,
Jurisich Miklósnak nem kell
kétszer mondani, hogy menjen.

Kérlelik egyre a várban
akik odamenekültek,
ne hagyja Kőszeget most itt
várat támadó töröknek.

Nagyot kacag ezen várnak
kapitánya, ne féljetek:
- Sas madár nem fogdos legyet!
Ti csak nyugodtak legyetek.

- A nagy Szulimán szultán sem
azért gyűjt százezer katonát,
hogy velük ostromolja meg
szegény kőszegiek várat.

Torkára fagy a kacagás,
mert meglátta: vérrel, porral
mocskolt menekültek futnak,
és kiáltják már nagy hanggal:

- Jaj, fusson, aki még futhat!
Nyakunkon a sok – sok török!
Ibrahim csapat itt van.
futva jelentik az őrök.

Tizenhét magyar vár, város
szultánnak megadta magát,
jött, hogy elfoglalja végül
Kőszegnek a kicsi várát.

Hétszáz magyar vitéz állott
százezer törökkel szemben,
Jurisich megparancsolá:
- Feladásról szó ne essen!

- Várat utolsó csepp vérig
mindnyájan megvédelmezzük,
ha áruló akadna azt
rögvest várfalon felkötjük.

Három napon át lövette
Ibrahim a várfalakat,
azok egyre repedeztek,
ágyúk ütöttek lyukakat.

Aztán négy oldalról támadt
a sok török hágcsón, létrán,
de Jurisich vitézei
bártan álltak a vár fokán.

Mint hullámzó szörnyű tenger
egyre csak támadt a galád,
ám a várnak hős védői
ellenálltak, mint sziklagát.

Mikor látta már Ibrahim,
hogy ostrommal nem ér célhoz,
lyukakat ásatott földbe,
aknát tett a robbantáshoz.

De nem tudott ő kifogni
a bátran védekezőkön,
ellenaknát ástak gyorsan
és túljártak a törökön.

A fővezér mérgelődött:
Rajtam ugyan ki nem fognak.
akármilyen nagy az ára,
biz a várba ők bejutnak.

Gerendákból, fatörzsekből
tornyot épít várral szemben,
innét lőtték már Kőszeget.
Védeni tán lehetetlen?

Új rohamot indítottak
falak résén át támadtak,
vár négy tornyán enyhe szél fú
lófarkas török zászlóknak.

Újabb csatára lelkesíti
Jurisich a vár védőit,
kiűzték a törököt, szél
fújja magyarok zászlóit.

Török táborban híre jár
a várban ördögök, dzsinnek
vannak, hétszáz katona nem
állhat ellen százezernek.

Áruló az mindig akadt,
épp a város vezetője,
Herman bírót kihallgatta
szolga, várnak megmentője.

Azon nyomban mindjárt futott
városi tanácsosokhoz,
kik árulást meghallották
indultak is a bíróhoz.

Ám a bíró megsejtette,
tudják már az árulását,
elmenekült az erdőbe
a nép követte futását.

Forrás mellett találták meg,
ahol mindjárt leteperték,
megkötözték, meg is nyúzták,
bűnéért erre ítélték.

Látta most már a török, hogy
a várat ők be nem veszik,
az ott élők mindahányan
halálukig védelmezik.

- Várad add fel, elvonulhatsz!
- Amíg élek nem adom meg!
A szultán ott nagy mérgében
a vár alatt dühödött meg.

- Váltsd meg hát a váradat,
adjál kétezer aranyat!
- A város az nem az enyém,
nem adok és váltságdíjat.

Szultán kiadta parancsát:
- Kőszeget muszáj bevenni!
Hullámzott a török sereg.
Útját nem állhatja semmi?

Bátor szívvel, erős karral
fogadták bent a támadást,
egy "pillanatra" felfogták
azt a szörnyű nagy áradást.

Janicsárok már bent jártak
Kőszegnek a piacterén,
lófarkas zászló van kitűzve
várnak mind a négy szegletén.

A nagy házban kik lehetnek?
Nem tudta azt sok janicsár,
féltek szörnyű sikítástól
amitől visszhangzott a vár.

Futott is már el a török,
visszanézni ők nem mertek,
gondolták, hogy az angyalok
kik a védőknek segítenek.

Félelmükben kiabáltak
az asszonyok és gyermekek,
mikor a várba betörtek
a vad janicsár seregek.

A várba ők soha többé
vissza bizony már nem mentek,
Ibrahim és a tisztjei
bárhogyan fenyegetőztek.

- Mi csakis emberek ellen
vagyunk hajlandók küzdeni,
angyalokkal szemben soha
nem harcolhat földi, senki!

Ekkor Ibrahim túszt küldött
kőszegiekhez a várba,
és kérte, hogy Jurisich
menjen a török táborba.

- Kőszeg várát török császár
teneked ajándékozza,
de illik elmenni hozzá
köszönetképpen kézcsókra.

Nem fűlött a foga ahhoz,
várat védő kapitánynak,
ezért hát udvarolt egyre
szép szavakkal Ibrahimnak.

- Ó, én jól ismerem a te
hatalmadat a nagyúrnál,
amit te nekem megígérsz
áll magánál a szultánnál.

- Sebeim miatt sajnos még,
bizony nagyon gyenge vagyok,
az engedelmeddel uram
Kőszeg várába távozok.

Végül aztán megegyeztek:
várra török zászló került,
aztán a sereg elvonult,
és Kőszeg így megmenekült.

Megjegyzés: Lengyel Dénes írása alapján

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: dvihallyne
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 18
Regisztrált: 3
Kereső robot: 12
Összes: 33
Jelenlévők:
 · Jood_Annon
 · léna
 · Öreg


Page generated in 0.0253 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz