Pár óra, és vége. Az utolsó alkalom, fogadtam meg. Az utolsó, legnagyobb kaland.
Megilletődve vettem elő a boldogságot, felbontottam… könny szökött szemembe a vákumzár szisszenésekor. Három, kettő, egy… beütött.
zuhanni kezdtem, ahogy kiürült belőlem minden más: csak a boldogság maradt. suhantak mellettem a színek, csillagok, hangok másztak belém és csavarták ki minden életerőmet, elöntött az örömteli kín, amit csak az ismer, aki bizonyosságot nyer: nincs tovább.
Nincs.